tetszett, hogy a mesében a lényeknek vicces, neveik vannak, amik rájuk illenek, pl. Csupánc, Rakonc, Csatang és a Félõlény, aki sokáig ki sem bújik odújából, mert fél a szörnyektõl. De a végére legyõzi a félelmet és csak nevet rajtuk, mert rájön, hogy a szörnyek gyengék. Ez jó ötlet volt! Azért is jó volt a történet, mert érdekes volt a három próba, amit úgy állt ki a Félõlény, hogy nem is csinált semmit, azok magukat gyõzték le. A könyv jól végzõdik, mint a mesék általában.

Nem lennék a fõhõs helyében, mert félõs, bezárkózik az odújába a könyvei közé, és a végén a barátjáról is kiderül, hogy gonosz lett: elégette a Félõlény összes könyvét és átállt a rossz oldalra. Annak sem örülnék, ha a házamat egy cakkosfarkú vahordály vagy más rém foglalná el és lakna benne. De az tetszett, hogy a végén legyõzi a félelmét és rájön, hogy az egész szörnypróba csalás. Az is jó, hogy a régi barátaival újra együtt lehet, és folytatják a meséléseket könyv nélkül is.

szereti a meseszerû történeteket, és szívesen olvas mindenféle lényekrõl, mint hurkoltfarkú csökött saraboló vagy kukkoló berregény:) Kisebb gyerekeknek is ajánlom, mert rövid könyv, könnyen lehet haladni az olvasással, és jó képek is vannak benne, de lehet, hogy egy kicsit félnének. Annak is ajánlom, aki szeret vicces verseket olvasni és szereti a fantázianeveket, vagy akinek kevés ideje van az olvasásra. És persze annak is, aki fél, mert itt elolvashatja a módszert a félelem ellen:)

fél a szörnyektõl, vagy aki nem szereti az olyan történeteket, ahol a fõhõs legjobb barátja csaló és gonosz lesz. Aki izgalmas történetre vágyik, amiben lehet félni, izgulni, annak sem ajánlom, mert itt nem fog, hiába Félõlény a címe. Inkább nevetségesek lesznek a végén a szörnyek. Az se kezdjen hozzá, aki szereti a hosszú regényeket, vagy aki nehezen jegyzi meg a fantázia neveket, mert itt minden lénynek furcsa neve van. Szerintem inkább kicsiknek való mese, nagyoknak nem biztos, hogy tetszene.