Balladában: Plató kutya haláláról és a királynő fájdalmáról
„Királyasszony kertje „
harmatos hajnalra
„Fehér rózsa, piros rózsa”
ráborult egy hantra
Királyasszony búsul
Plató kutya pusztul
Gilisztáknak étlapjára
kerül ínyenc húsul
„Megyen a királyné,
Megyen a templomba;
Szép virágok, deli szűzek
Mind követik nyomba.”
„Könyörögne, – nem tud,
Nem tud imádkozni;”
Mond helyette áldó imát
Püspök urunk, Cöli
Felséges királyném
A jóistent kérém:
Meghótt kutyánk, a jó Plató
Vedd magadhoz lelkét
Drága kutyánk kérte
Bús Sisi így vélte
legyen sírja mindörökre
a királyi kertbe’
Jó császárunk látja
mily szomorú párja
állíttat hát egy szép szobrot
Sisi vigaszára
Ott áll Sisi szobra
A sínek mellett jobbra
Nem viheti el már senki
fegyvernek a frontra
Rajongók jövének
Búsan zeng az ének
Plató kutya emlékének
egy éjt szentelének
„Rossz időket érünk,
Rossz csillagok járnak:
Isten ója nagy csapástól”
Az összes kutyákat!
– Kusnyarikné Pap Klára Márta –
Rímhányó módon: Panaszos zokszó Plató kutya gyötrelmes haláláról
Harminc hosszú éve annak,
hogy vége a gyönyörű királyi kannak
Holt lelke most is a kertben lebeg.
Rajongók, kiknek szíve Sisiért lobog
Virrasztanak egy éjjelen,
Hol jelen van jeles püspökünk,
Cöli Bertalan is,
bár talán
elég lett volna
egy kis pap is
Éjfélkor esőtől kissé elázva
Érzik, hogy itt van a kutya elásva.
S emlékeznek a hűséges barátra.
A kutya ugat, a karaván halad
De Plató a koravén kutya a paraván mögött marad
Pedig régen pedigré a vacsora
Mostanában mégis oly furcsa a vicsora
Ebcsont before, mondják, de after mégis
hiába varázsol a mágus
Jobb az élő kutya a holt oroszlánnál,
és ugyan nincs semmi jobb a porosz tápnál
A kutyaugatás nem hallatszik a mennybe.
Belzebub bíztatja Platót: a pokolba menj be!
Amikor már morogni alig tudott,
elvakkantotta e testamentumot:
meghatva állok itt én, a hűséges Plátó
vagyok, mint voltam, előrelátó
vágom, hogy végem,
rátok hagyom összes eleségem,
s hagynám, de nem volt, a szép feleségem
így hát nem hagyok rátok semmilyen gondot
csak annyit, húzzátok meg a nagyharongot
azt kérem, ha majd feldobom a mancsom
itt temessetek el, e királyi ranchon
Kis idő múlva a jó Plató
Ugatja, mint kutya a holdat.
Itt már nem segít semmilyen oldat,
kilehelé lelkét a pára,
nem gondol se anyára, se apára
Sisire se már, ki oly szomorú
nincs már kutyája
Ferenc József országos gondok közepette
látja, nejét a bú szinte megette
mögötte titokban szövetkezék,
öntsék szoborba szomorú Sisije
gyönyörű fejét, törzsét, lábát, kezét
egyszóval készüljön Sisiről szobor
legyen méltóságos és szomor
kás, de mégis vigasz
régi sebeknek csúfos grimasz
De nehogy valakinek eszébe jusson
elmerengeni e fenséges jusson
törvénybe iktatta tüstént
hogy lettlégyen bárki,
ki szemet vetne a bronzra
s rontaná a szép szobrot torzra
vettessék tömlöcbe azonnal
s bánjanak el a galád fazonnal
Gödöllőn tehát a park, hol
reggel, délben, este
Sisi bronzba öntött teste
magányosan parkol
szegény kutyátlan árva.
szomorú szíve szüntelen
szépséges szoborba zárva.
– Kusnyarikné Pap Klára Márta –
E kedvenc eb betegedett, égbe emelkedett.
E nej férje elrendelte, kertben legyen eltemetve.
Eme kedves eb feje felett legyen egy hely, melyen
Kerek emeleten emberek fém ebet leshessenek
Ebrendelet, fémrendelet, ne keresse meg ez helyet
Sereg legyen eredményes, nem e fémmel, erejével.
Erzsébet ebe eltemettetett, e kedves nej megbetegedett
Férje emléket készíttetett, nem egyet
De kétszer egyet es.
Szemnek kedves, szép emlékek ezek,
Kertben lehet nézések,
Egy ez eb lett, emez meg e szép, sejtelmes feleség lett.
Emberek félnek, mert seregnek gépek kellenek
Fémet, ebet, nejet el ne vegyetek
Fegyver ne legyen eképpen.
– Erdélyi Józsefné –
Kedves Emberek!
Engedjenek meg nekem egy nehezen megnevezett engedelmes ebet felvezetnem, mely felejthetetlen meleg szeretetet keltett bennem, mert eme eb Ferenc szeretett neje kedvence lett. E nevezett eb elengedhetetlen eleven szeretetet egyengetett ezen nejhez. Egy ember felvezette: eme eb elment, de szeretett egy helyet e kellemes kertben, elrendelte, temetve legyen eme jellegzetes helyen. S mert Ferenc neje kesergett, emberek emeltek egy terjedelmes merev szerkezetet egy jellegzetes kertben eme nejnek. Teltek percek ezeren, lett egy rettenetes sereg, melynek kellett e szerkezet. Ferenc, e nemzet feje, engesztelve rendelkezett, nem kell e kedvenc nej szerkezete eme seregnek.
– Fekete Józsefné –
Eme kertben temettek el remek ebet, rengeteg ember megy kegyelettel e helyhez, melyet kedves eb szeretett, s melyen szentember eme ebet este szeretettel emleget. Szerelmes Ferenc mennyekbe emeltetett kedves szerkezetet legszebb kertnek nevezett helyen, s ez szerencse, nem kell seregnek.
– Galló Kovács Zsuzsanna –
