Mivel is kezdhetnénk a nyarat a blogon, mint egy édes-szomorú nyári történettel. Egy félig magyar félig angol lány története…. vagy mégsem? „Erzsi egyenest Angliából”, így szólítják a regény magyar szereplői Erzsit, aki gyerekként Magyarországon töltött nyarait meséli el. A visszaemlékezéseket egy fényképalbum köti össze, amelyet Magyarországról küldött egy rég nem látott, elfeledett személy. Az album mellett egy levél is érkezett, mely édesanyja haláláról értesíti. A fényképalbum egyes lapjai, a képek egy-egy évet jelenítenek meg a múltból. Kép leírással indul minden év és utána elénk tárul az az év emlékei. Hol a jelenben vagyunk, hol a múltban.
A könyv elején már sejteni lehet, hogy a nyaralások nem érnek boldog véget. Erzsi olyan titok tudója lesz 16 évesen, ami gyökeresen megváltoztatja életét, nem éppen a jó irányba. Elfordul azoktól, akiket szeret, rossz társaságba keveredik, teljesen magába fordul. Édesanyja halál híre, a fényképalbum és a visszaemlékezések végül arra ösztönzik, hogy újra felvegye a kapcsolatot Magyarországon hagyott szeretteivel.
„Magyarország volt álmaim földje, az én titkos helyem. A későbbi években ennek az elveszett életnek a hétköznapi részletei fojtották belém a szót, amikor a legkevésbé sem számítottam rá. Amikor eszembe jutott Marika, ahogy a köntösében kirakja a nevem málnából. Ahogy Zoltán megáll a műterme ajtajában, és vidám, festékes üdvözlésre emeli karját. És Tamás. Mindig Tamás. Egy nagy hazugság mindent maga alá temet. Nincsenek túlélők a romok alatt.”
A könyv borítójának hátlapjáról idézett szöveg fogott meg. Emiatt a szövegrészlet és a csodásan kivitelezett külső és belső borító miatt 
kezdtem el olvasni a könyvet. Általában a látszat csal, és nem szabad a borítójáról megítélni egy könyvet, ebben az esetben pont azt kaptam, amit vártam. Egy olyan történetet, amit nem lehet letenni, mégis részleteiben kell olvasni. Nem szabad egyszerre végig menni rajta. Néha le kell rakni és elgondolkodni, álmodozni, emlékezni. Nekem is ilyen volt a Balaton? Ennyire kék, ennyire színes, örömteli? Egy nagy csalódás, a bánat kezdete? Erzsinek ez jutott. Szerencsére nekem több boldogságban volt részem a magyar tengernél, mint a keserűségben. Amíg és amióta olvastam nem megy ki a fejemből a történet. Én is ugyanúgy csináltam volna mindent, ha egy ekkora hazugságot tudok meg? Vagy ésszerűbb lettem volna, és az első harag után leülök és megbeszélem? Nem tudom.
„Álomízű nyár” így tudnám leginkább jellemezni, azt az érzést, amit a könyv hangulata váltott ki belőlem. Álomízű, mert egyszer minden véget ér, legyen az egy hét nyaralás, vagy éppen a gyerekkor.
