A Könyvsétáltatók legutóbbi közös olvasmánya Pfliegel Dórától a Tindertojás című regény volt, amelyet Dóri ajánlott nekünk.
A Tindertojás című könyv főszereplője egy egygyermekes nő, akinek szűz terület az interneten történő ismerkedés és annak teljes világa. A Tinderen való regisztrációja után nem sokkal sikerül rábukkannia egy levelezőtársra, aki a hosszúra nyúló közös beszélgetéseik után egyre inkább bizonyítja, hogy ő az igazi. Sikerül megbeszélniük egy közös találkozót, melyet mindketten izgatottan várnak, ám akkor….
Azért ajánlom a könyvet, mert rávilágít arra, hogy akármennyire is félünk a személyes ismerkedéstől, legyen annak pozitív vagy negatív hozadéka, ez az élet velejárója, nem kerülhetjük meg. Az internet nyújtotta biztonság, álarca mögé rejtőzés nagyon kecsegtető, ám sokszor kifizetődőbb az egyenes és tiszta utat választani. Vállalni személyiségünket, elfogadni magunkat és a másikat olyannak, amilyen a valódi énje. Ez sokszor tűnhet rémisztőnek, hiszen a tökéletes társat, embert keresi mindenki, hajszol egy álomképet, de aki a realitás talaján mozog, elfogadja, hogy a valóságban húsvér emberek élnek, akik pont a tökéletlenségük által válnak a társuknak tökéletessé. Számomra bizonyosságot adott ez a könyv is, hogy ez egy társadalmi probléma, amit hatalmas feladat minden egyes ember számára feldolgozni.
(Láda Dóra ajánlója)
Az olvasókör tagsága meglehetősen egyöntetűen fogadta a könyvet. Bár mindenki elolvasta a regényt, de senki nem volt vele megelégedve. Az első és talán legnagyobb gondunk az volt, hogy olyan mértékben terhelt életeket mutatott be a szerzőnő, amelyekről képtelenek voltunk elhinni, hogy valóságosak lehetnek. „Torture porn” – mondta rá Viki. Valószínűnek tartottuk, hogy a szerző egyszerre minden problémáról is szeretett volna szót ejteni a könyv lapjain, de ez már legutóbb Krusovszky Dénes Levelek nélkül című regényében is szúrta a szemünket.
Juditnak az volt az egyik gondja a regénnyel, hogy Pfliegel Dóra stílusa nem igazán tetszett neki. Szeretne már valami szép könyvet is olvasni, igazi írótól a sok újságíróból lett szépíró műve helyett. Ráadásul a téma is nyomasztotta őt. Réka rá is mutatott, hogy meglepően sok nehéz sorsú nőkről szóló könyvet olvastunk eddig. Ezen változtatni szándékozunk. Engem személy szerint a főszereplő mesés naivitása idegesített a legjobban, aki nemcsak, hogy okostelefon nélkül éli mindennapjait, de az emberi természet mibenlétéről sincs semmi fogalma. A történetszálak szövögetése olykor sutára sikeredett. Érdekes módon többen alternatív befejezést képzeltünk el a regényhez, amelyek Viki szerint mind jobbak lettek volna, mint amit olvashattunk.
Anna elgondolkodott a könyv címén is, és meg is fejtette azt. Nyilván a kindertojásra utal, amely egyrészt azért illik a regényre, mert nem lehet tudni, hogy mi lesz majd benne, másrészt viszont szerinte lehet úgy is értelmezni, hogy Márti olyan kezdő a tinderezésben, mint egy tojás.
Zsanninak tetszett a könyv borítója, meg a kivitelezése, és ennyi (tetszett neki).
De hogy legyen valami pozitív is: Réka javaslatára elindultunk azon a gondolatszálon, hogy mi lett volna, ha ez a regény egy írni jobban tudó író kezéből kerül ki? Vajon akkor se tetszett volna? Arra jutottunk, hogy igenis releváns gondokról és veszélyekről írt a szerző, amelyekről kell is beszélni. Sikerült valamit megragadnia a mai kor problémáiból, bemutatnia jól-rosszul egyfajta társadalmi kor- és kórképet.
Természetesen szó került az internetes világ veszélyeiről, arról, hogy ideje korán szükséges felvilágosítani a veszélyekről a gyerekeket, de saját magunkat is, hogy ne dőljünk be bárminek, vagy bárkinek, amivel a neten találkozunk. Összességében nagyon jót beszélgettünk a regény kapcsán, ezért pedig már megérte elolvasni.
A regény a Könyvsétáltatók olvasókör márciusi közös olvasmánya volt.
