Legutóbbi közös olvasmányunk a Könyvsétáltatók Olvasókörben A rendes lányok csendben sírnak volt, az én ajánlásomra.
Bevallom, nem sokat tudtam a rendszerváltás után Szlovákiában történtekről. Kislányként nem igazán érdekelt, nem jutott el hozzám. Már felnőttként hallottam róla, milyen szörnyűségek játszódtak le az országhatárunktól nem messze, Dunaszerdahelyen. Az emberekkel, akik magyarként kisebbségben, nem szívesen látott lakókként éltek otthonukban, mégis egymás ellen fordultak. A könnyen jött pénz szörnyeteget csinált a kilátástalan élethelyzetben élő fiatalokból és ennek az egész város elszenvedője volt.
Ezt a történetet meséli el a könyv, három generáció, három nő szemszögéből. Egy idős anya, akinek kicsúszott a kezéből az élete, egy feleség, akinek a fián kívül nincs sok öröme és egy kamaszlány, tele vágyakkal, reményekkel. Mindhárman megszenvedik ezt az élethelyzetet, van, aki közvetve és sajnos van, aki közvetlenül tapasztalja meg, milyen védtelenek vagyunk az erőszakkal, agresszióval szemben.
Aki egy klasszikus maffia sztorira számít, csalódni fog. Ez a könyv nem a Don Corleonékról szól, hanem a névtelen áldozatokról. A másik oldalról, a csendben fejet hajtó és sietős léptekkel menekülő emberekről, a rettegőkről, azokról, akik sérültek és ezt a sérülést örökre magukban hordozzák.
Szociológiai szempontból is sokat megtudhatunk, felismerhetünk akár a saját életünkből is, hiszen ki ne hallott volna a „mit szólnak?” anekdotákról, az egyedülálló szülőség nehézségeiről, az előítéletekről, hogyan tud tönkre tenni életeket az alkoholizmus, milyen egy boldogtalan házasság.
Felismerjük, hogy van, ami nem változik, az emberek ítélkeznek, a hatalommal rendelkezők pedig ugyanúgy bánnak a védtelenekkel ma is, mint a második világháborúban; hogy aki megérzi a hatalom és az erőszak ízét, az csak egyre durvább és durvább lesz.
És eközben senki nem tesz semmit. Megszokja. Reméli, hogy a rossz dolgok csak mással történnek meg, hogy nem hiszi el, hiszen a Ricsi olyan jó gyerek. Hát ő biztos nem. Hogy a béka lassan megfő a vízben.
A rendes lányok csak pedig csak sírjanak csendben. Nincs itt semmi látnivaló.
Miért ajánlom? Mert tudnunk kell. Az áldozatok nem maradhatnak csendben. Nem hagyhatjuk.
A könyvből színdarab is készült, a Vígszínház Házi Színpadán nézhető meg.
(Kettinger Tímea ajánlója)
A könyv a Könyvsétáltatók Olvasókör februári közös olvasmánya volt.
