A (L) Valentin-nap (L) sok mindenről szólhat, minden embernek mást és mást jelent. Szólhat a szerelemről, az együttlétről, a boldogságról, a keserűségről, az idén is egyedül ünneplem érzésről, a cukibbnál cukibb-csöpögös üzentes-szivecskés-marcipános dolgokról. (G) (F) Azoknak, akik párjukkal töltik a ma estét sok vidám és meghitt pillanatot kívánok. Azoknak, akik nem ilyen szerencsések azt üzenem nem érdemes elkeseredni és szomorúan végig ülni az estét. Ez csak egy nap az év 365 napjából. Inkább üljetek le egy finom bögre tea mellett és olvassatok egy izgalmas, romantikus könyvet és már is nem lesztek egyedül Valentin-napon, hanem azokkal az emberekkel lesztek körülvéve, akik a könyveben szerepelnek. Eltöltötök egy kellemes estét egy könyv társaságában és még a pénztárcátokat sem kellett kiüríteni. 
Rengeteg szerelmes, szórakoztató, 18+os könyvet felsorolhatnék most Nektek, de ehelyett inkább a világirodalom legszebb romantikus regényét, drámáját mutatnám be.
Nálam az első helyen Jane Austin: Büszkeség és balítélet című könyve áll. Nem is kezdhetnék ennél klasszikusabbal igaz? Nagyjából tíz éve olvastam először a könyvet és nagyon tetszett, aztán el is felejtettem, hogy létezik a könyv. A nyáron megnéztem a könyvből készült mini sorozatot és újból elvarázsolt a történet. Azóta vagy hatszor olvastam a könyvet és kb. ugyanannyiszor néztem meg a sorozatot. Colin Firth és Jennifer Ehle játéka lenyűgözött és emlékeztetett miért is szeretem annyira ezt a történetet. Romantikus, tanulságos, humoros jelenetekkel teli mű. A szóváltások Mr. Darcy és Lizzy között igazán élvezetessé teszi a történetet. A kedvenc részem mikor Elizabeth és Mr. Darcy találkoznak Pemberley-ben és Eliza megismeri a férfi másik, kedves, jóindulatú, barátságos oldalát. Ekkor döbben rá, hogy szereti Mr. Darcyt. Mindketten elismerik, hogy tévedtek. Mr. Darcy enged a büszkeségéből, Elizabeth pedig bevallja, hogy rosszul ítélte meg a férfi jellemét.
„- Most magán a sor, hogy mondjon valamit, Mr. Darcy. Én már beszéltem a táncról, ön talán a terem nagyságáról vagy a táncolópárok számáról közölhetné észrevételeit.
Darcy elmosolyodott, s biztosította Elizát, hogy szívesen mond bármit, amit csak kíván tőle.
– Rendben van, egyelőre beérem ezzel a válasszal is. Később talán majd megjegyzem, hogy a házibálok sokkal kellemesebbek, mint a nyilvános táncmulatság. De most már nyugodtan hallgathatunk.- Maga talán csak azért beszél tánc közben, mert ez a szokás?
– Néha csak azért. Tudja, az embernek olykor szólni is kell valamit. Olyan furcsa lenne, ha ketten egy félórán át ki sem nyitnák a szájukat. De egyesek kedvéért úgy kellene vezetni a társalgást, hogy minél kevesebbet kelljen mondaniok.”
A következő könyv a képzeletbeli listámon Charlotte Brontë: Jane Eyre című regénye. Minden benne van, ami egy romantikus történetben benne kell lennie. Szerelem, bűnbeesés, romantika, fájdalom, sírás, szenvedés és végül boldogság. Számomra ez a történet azt mutatja be, hogy ha két ember igazán szereti egymást és kitartanak egymás mellet, tudnak megbocsátani, akkor semmi sem lehetetlen. Jane egy szegény, árva, nincstelen nő, akinek eszébe sem juthatna, hogy egy olyan gazdag, előkelő ember, mint Mr. Rochester szemet vethet rá, pláne nem gondolhat házasságra. Mr. Rochester pedig nem vehet el egy rangon aluli, hozomány nélküli nőt, akiről azt se tudja kik a rokonai. Mindezek ellenére a két főhős egymásba szeret. A pár előtt még egy hatalmas akadály áll. Mr. Rochester házas, nem veheti el Jane-t. Jane elhagyja, majd visszamegy hozzá. A férfit sebesülten találja, megnyomorodva testileg-lelkileg. Mr. Rochester elutasítja a lányt, habár még mindig szereti. Jane-t mindez nem érdekli. Túl tud lépni azon, hogy a szeretett férfi nem tökéletes testileg. A könyv részlete is erre utal. Ez a legszebb része a történetnek. (L)
„- Maga barátságról beszélt, Jane?
– Igen, barátságról – feleltem habozva, mert nem barátságot akartam mondani, de nem jutott eszembe más, megfelelőbb szó.
– De nekem nem barátság kell. Nekem feleség kell.
– Feleség?
– Igen. Újdonság ez magának?
– Hát persze. Erről idáig nem volt szó.
– És nem szívesen hallja?
– Az a körülményektől függ. Attól, hogy kit akar elvenni.
– Magára bízom a választást, Jane.
– Én azt választanám, aki a legjobban szereti magát.
– Én pedig azt választom, akit én a legjobban szeretek. Akar a feleségem lenni, Jane?
– Akarok.
– Egy szegény vak ember felesége, egy emberé, akit kézen fogva kell vezetni?
– Igen, uram.
– Egy nyomoréké, aki húsz évvel idősebb, mint maga? Akit egész életén át ápolni kell?
– Igen, uram.
– Igazán, Jane?
– Igazán, uram.
– Ó, én édes egyetlenem! A Jóisten áldja meg!”
Harmadikként, de nem utolsó sorban mi más lehetne, mint a Shakespeare Romeo és Júliája, az örök klasszikus. (U) A Romeo és Júlia két család ősi viszályáról, két szerelmes fiatalról, a megláttam megszerettem érzésről és az örök szerelemről szól. A fiatalok családja gyűlöli egymást egy olyan ok miatt, amire már nem is emlékeznek. Már a találkozásuknál sejteni lehet, hogy ennek a történetnek nem lehet jó vége. Foghatjuk a sorsra vagy a balszerencsére azt, hogy végül mindketten meghalnak, de én inkább azt mondanám, hogy, ami velük történt az okkal történt. Nem biztos, hogy boldogok lettek volna, ha mégis el tudnak szökni. Túl gyorsan estek szerelembe, túl fiatalok voltak és nem is ismerték egymást igazán. Nem azt mondom, hogy nincs szerelem első látásra, de túl korán keltek egybe. Én szurkolnék nekik, de azt hiszem egy kicsit pesszimista is vagyok ezzel kapcsolatban. Bár azért elolvasnám a folytatását, ha megírná valaki. Kíváncsi lennék ki milyen végzetet szánna Romeonak és Júliának. :-S
„JÚLIA
Ó, Romeo, mért vagy te Romeo?
Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el,
S ha nem teszed meg, esküdj édesemmé
És nem leszek Capulet én se többé.
ROMEO
Hallgassak-e vagy szóljak-e neki?
JÚLIA
Csak a neved ellenségem, csak az: –
Te önmagad vagy és nem Montague.
Mi az a Montague? se kéz, se láb,
Se kar, se arc, se más efféle része
Az embereknek. Ó, hát légy te más név!
Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi,
Bárhogy nevezzük, éppoly illatos.
Így hogyha nem hívnának Romeónak,
E cím híján se volna csorba híred.
Romeo, lökd a porba a neved,
S ezért a névért, mely nem a valód,
Fogd életem.”
