Amikor megláttam a könyvet az új beszerzéseink között akkor tudtam, hogy elolvasom ezt a könyvet.
Már a borító is nagyon megkapó, fekete alapon kis fényes repülők vannak a rajta. Három nap alatt ki is olvastam a könyvet, persze nem siettem vele.
A szerző 10 országba juttat el minket. Az elsők között volt Várna, Los Angeles és Trondheim. Várnában egyszer voltam átutazóban és tényleg nagyon szocialista, depresszív hangulat uralkodott a városban.
A szerző elutazik Hoolywoodba is, és megkóstolják az igazi amerikai hamburgert, ami nem ízlik nekik. Szerintem nagyon rossz éttermet foghattak ki, mert én nem ettem egyetlen egy rossz hamburgert sem Amerikában. :-S
Bora-Bora szigeteire is ellátogatnak a könyv szereplői és annyira unják a mediterrán kosztot, hogy megeszik az egyetlen sós ételüket, a magyar sertésmájkrémet.
Majd később a Prágai leírásnál szerintem egy kicsit ellaposodik a könyv, annyira nem élveztem azt a részt.
Érdekesnek találtam azt, hogy a magát csóró szerzőnek nevező író ennyit és ilyen különleges helyekre utazik. Mindenképpen ajánlom a könyvet, a szerző szkeptikus laza stílusa és a városbemutatások miatt is. (Y)
Minél fiatalabb egy ország, annál gyermetegebb. A mi országunk például egy megkeseredett, önsorsrontó életét sirató nagypapa, amilyen én is leszek, ha nem lépek le onnan még időben. A gond persze az, hogy az élet túl hosszú otthon, de túl rövid ahhoz, hogy az ember otthonra leljen máshol.
Részlet a könyvből:
[…] 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, […]