Végre egy olyan szakácskönyv a pasiknak, amiből ők maguk is könnyen íncsiklandozó étkeket tudnak az asztalra varázsolni. Férfiak írták férfi társaiknak, hogy a kalória szegény ételek és kis adagok helyett, igazi pasiknak való falatokat, hatalmas szendvicseket és olajban sült ételeket ehessenek.
A bevezető szövege nagyon vicces, laza stílusban íródott. Általában ezt a részt átugrom egy könyvben, mert már alig várom, hogy a története közepébe, jelen esetben az ételek világába csöppenjek. Ezt a bevezetőt viszont nagyon nagy hiba lenne kihagyni. Végig nevettem az egészet. A könyv többi „nem receptes” része is legalább ilyen szórakoztató.
A könyv alakja konzervdobozra hasonlít, de nem ez az egyetlen, ami egyedi ebben a kiadványban, hanem a belső grafikai megoldások is. A legjobban nekem a receptek nehézségi szintjét mutató ábra tetszik. A majomtól az asztalnál evő emberig húzódik a skála. 
Az ételleírás pontokba van szedve, és úgy néz ki, mintha egy régi gépírómasinával gépelték volna le. Pecsét szerűen a bal felső sarokban van feltüntetve, hogy az adott étel mennyi idő alatt készül el és az, hogy hány főre elég az elkészített mennyiség. Bár ha férfiakról van szó, szerintem azt a számot ketté kell osztani és akkor megkapjuk a valós adag/fő mennyiséget.
A legtöbb ételt elég könnyű elkészíteni, legalábbis a nehézségi szint erre utal. Szerintem ez ember függő. Minden fogás képpel illusztrált, látványukra összecsordul a nyál a szánkban, és rohanunk is a konyhába fakanalat ragadni és az egyiket nyomban elkészíteni. A receptek mellé majd mindegyikhez munkafázis fotó is társul. Egyes ételekhez „Tuti tippek” járnak, sőt még segítenek abban is, hogyan tudják a szakácsok a fogásokat „Még pasisabb”-ra csinálni.
A receptek részletesek, érthető stílusban íródtak. Ám úgy érzem, hogy néhol túlzásba estek. Rögtön az első receptnél a szöveg így szól: A burgonyát 5×5 cm-es hasábokra vágjuk. Senki nem fog ott állni és vonalzóval lemérni, hogy az krumpli tényleg 5 cm-es. A vágjuk hasábokra bőven elegendő lett volna. Viszont az tetszik, hogy elég értelmesnek tartották az olvasó közönségüket, hogy nem azzal kezdték a receptek lerását, hogy a krunplit meg kell hámozni és mosni, mint más szakácskönyvekben láttam. Azon azért elgondolkodtam lapozgatás közben, hogy mindenki érteni fogja-e a rövidítéseket. Gondolok itt az 1 ek. és társaira. Nem azért mert ez egy férfiaknak íródott könyv, főleg, hogy pask írták, hanem mert kezdőként én sem tudtam mik ezek, amíg el nem mondták. Kellett volna ez elejére egy útmutató a rövidítéseknek.
A szerzők a hot dog, a szendó, a vagdalt hús mellett édességeket is szerepeltetnek az étlapon. Nem is akármilyeneket. Fagylaltkelyhek, palacsintatornyok, sörös és egészen émelygősen édes csodák.
A konyhatündér férfiakon kívül ajánlom e remek humorral megírt receptes könyvet hölgy társaimnak is. Tömjük meg párunk és családunk férfi tagjainak bendőjét, hogy ezentúl ne érkezzen ránk panasz a lightos kaják miatt.
Tök jó ajánló lenne, de sajnos a könyv címét/szerzőjét sehol nem látom. Engem érdemelne, de fogalmam sincs így, hogy miről írtatok ajánlót….