Adott egy rövid történet Sisiről, az ő kedvenc kutyájáról és bűnbánó férjéről.
Adott 14 elvetemült író és egy feladat.
Az eredmény: 30 agyament stílus.
A Múzeumok éjszakáján elhangzott stílusgyakorlat most már olvasható formában is!
Vigyázat, hamisítják!
Az eredeti szöveg
(Megjelent az első világháború 100 éves évfordulójának tiszteletére megjelentetett gödöllői álhírlapban a Gödöllői Harsona számában. 1. évfolyam, 2. száma. Kiadó: Bibliotheca Gödöllő)
Idén lenne harminc éves Plato, Erzsébet királyné egyik kedvenc kutyája. Sisi rajongói Gödöllőn, a kastélykertben virrasztásos megemlékezést tartottak a megboldogult jószágról, melyen részt vett Cöli Bertalan katolikus püspök is, aki éjfélkor megható beszédet mondott a több ezer összegyűlt résztvevő előtt. A püspök megemlítette, hogy a királyné abban a hitben rendelte el a kastélykertbe való temetést, hogy a kutya végakaratát teljesíti. Ferenc József látva szeretett királynénk búslakodását, engesztelő ajándékként elrendelte, hogy építsenek egy bronzszobrot, ami kifejezi az asszony méltóságát fájdalmában. Ez az alkotás azóta is díszíti Gödöllő legszebb parkját és reményeink szerint nem fog rá kiterjedni a lakosságot sújtó törvényi rendelkezés, miszerint mindennemű háztartási és egyéb fémtárgyat be kell szolgáltatni a hadseregnek.
– Verbényi Zoltán –
Jajgatósan
Jáj, árányoskóm, képzelje csák, idén lett vóna hárminc éves Pláto. Tudjá kedveském, az Erzsébet királyné kutyája, jáj, egyem a szivit neki!
De hogy mékkora félhájtós meg jájveszékelés vót ázon á megemlékezésen, amit a megboldogútt állatnak tartottak! Jáj, né tuggyák meg! Ott vót ám ázon á virrásztáson mágá á püspök is, egyem áz árányos lelkit neki. Ollyan mégható beszédet mondott, hogy nná!
A szegény királyné meg úgy gondújja, hogy a kutya utósó ákárátát tejjesíti, ha ott temetyik el a kert végibe’ a szegény állatot, jájj-jáj!
A szépásszony ura – micsoda gávállér egy ember, jááj, hogy egyem a zuzáját! – egy igázi szobrot csinyátátott a mesterekkel. Jáj, lelkem, hogy áz milyen fáin szobrocská lett! Csak e’ ne vigyék a kátonók, oszt néhogy ágyut öncsenek belülle! Jájj-jáj, még csak az kéne…!
– Giczi Mariann –
Értetlenkedve, szkeptikusan
Hát kérem, én ezt nem is értem. Egy kutya hogyan élt volna már harminc évig? Tudják, a Plato. Szerintem jó, ha húsz elmúlt… Na, de mindegy. Sisi rajongói állítólag virrasztásos megemlékezést tartottak a megboldogult jószágról. De felfoghatatlan számomra, hogyan képes valaki egész éjjel ébren maradni, csak mert egy – számára tulajdonképpen idegen – eb az örök vadászmezőkre költözött. Hallottam viszont, hogy a virrasztáson részt vett Cöli Bertalan katolikus püspök is, de nem egészen értem a dolgot. Úgy tudtam, ő most jó darabig külhonban tartózkodik. Szerintem titokban minden bizonnyal az idősebbik testvére helyettesíthette őt. Tudják, a Cöli Bátyus.
Na, de mindegy. Akármelyikük is volt, az tény, hogy éjfélkor megható beszédet mondott a résztvevők előtt. Bár nem hinném, hogy több ezren lettek volna, ahogy néhányan azt állították. Egyébiránt azt sem igazán értem, hogy mondhatott olyan badarságot a püspök (vagy álpüspök) a szertartáson, hogy a kutya végakaratát teljesítették volna. Tiszta őrület! Ferenc József meg, látva a királyné búslakodását, engesztelésképp egy szobrot emeltetett feleségének. De nem értem. Miért a királynénak állítottak szobrot: Miért nem a szegény megboldogult kutyának, ha egyszer azt siratta annyira Sisi? Vagy mégsem? És hogy elvinnék a szobrot? De hát minek? És hova? A háborúba??? Egyáltalán: MI ÉRTELME A HÁBORÚNAK?
– Giczi Mariann –
Kutyául
Kutya hideg van ám a föld alatt, pedig mióta az ebek harmincadjára jutottam, ez már itt az én lakhelyem. Hiába mondták a gazdáim mindig is, hogy ebcsont beforr, én mindig kötöttem az ebet a karóhoz, tudniillik, hogy jön még kutyára dér. Így is lett a kutyafáját neki.
Szóval itt van most a kutya elásva, szeretett gazdám hiába ontja könnyeit, kutyából nem lesz szalonna. Én persze megmondtam volna neki, ha tudnék beszélni, nem csak ugatni, hogy legjobb gyógymód a kutyaharapást szőrivel orvosolni, de már ugatni sem tudok, az a baj. Az a pofaszakállas meg csak morog mint a bolhás kutya, hogy minek ekkora felhajtást miattam csinálni, hiszen: Egyik kutya, másik eb.
No de az én asszonykám kutyába sem veszi ezt az ebadta szakállas fazont, úgy belejött énmiattam a sírásba-rívásba, mint kiskutya az ugatásba.
Nincs mit tenni, hiába hogy egyszer volt csak Budán kutyavásár, Pofaszakáll kutyafuttában intézkedik és hopp máris kész egy gyönyörű szobor az én szeretett gazdámról. Ez van, tudják, amikor a farok csóválja a kutyát. Node, az én szépséges gazdámnak máris kutya baja, vége a sírásnak, fekhetek nyugodtan a föld alatt. Nem mondom, lehetett volna szebb is az a szobor, például, ha engem is odamintáztak volna a gazdám szoknyája mellé, no de, ez is csak a mi kutyánk kölyke, szép ez így is. Nem is engedjük majd beolvasztani, sohasem. Nem mintha a kutyának sem kéne a háború alatt az a sok drága bronz, de hát tudják azt kedves kétlábú barátaim is, hogy pénz beszél, kutya ugat. Legalábbis, amelyik még él, a kutyaúristenit neki.
– Istók Anna –
Egy borszakértő feljegyzéseiből
Első komolyabb találkozásom Canis Platonis borospincéjével egy afterpartynak volt köszönhető a kastélyban. Mindjárt az első kóstolásnál tudtam már, hogy a házigazda merlot guru. Az E. Coli Bortalan fertőzésben szenvedő pincemester ugyanis kifejezetten érzékeny a cukorral édesített vörösborokra, heves pofaszakáll viszketést idéz elő nála a pancsolt nedű. Ez viszont egyáltalán nem mondható el a K & K Sisi 2014-as évjáratára, gyönyörűen érett bor, illatában először egy kis kutyás fészkelődés érződik, aztán penészes aromás jegyek jönnek, végül megérkezik az avar, fenyőtű és dohos sírbolt aroma egy csepp kutyanyál esszenciával. Színében a hajnali ugatás a lemorzsolódó középosztály rózsás pírját idézi, a karimánál enyhe vérszínű foltok. Kóstolva lágy, elegáns fájdalom ízlelhető benne, a korty közepe lyukas, hiányérzetet kelt. Ízében mindenestül fekete, és fémes bronz aroma tart ellen az enyhe savaknak. Nem agresszív, inkább fenséges, királynői savak jellemzik, az alkohol kellemesen bizserget és könnyű feledést ígér. A lecsengés hosszú, mélabús, nyúlánk, akárcsak egy szoborba öntött karcsú női alak esti árnyéka a bársonyosan áradó, fanyar erdei úton.
– Istók Anna –
Folytatása nemsokára!
