Hétvégén végre megnéztem A könyvtolvaj című filmet, amit önmagában szeretnék véleményezni és nem a könyvvel összehasonlítani.
A Markus Frank Zusak írta a történetet, ami 2005-ben jelent meg és azonnal a New York Times bestseller listának első helyére került. A filmet eredeti hangon néztem, amiben nagyon csalódtam, hiszen nem németül beszéltek hanem angolul. Az még rontott a helyzeten, hogy sokszor keverték is a két nyelvet egy mondatban.
Érdekes volt a német nép és a fiatal gyermekek szemszögéből látni a második világháborút. A főszereplőnk egy árva kislány, akit az anyukája örökbead egy idősebb házaspárnak, mert őt üldözi a rendőrség. Lieselnek nehezen megy a beilleszkedés. Kigúnyolják az új osztálytársai, amiért még nem tud olvasni. Ez olyan ösztönzően hat rá, hogy előkeresi egyetlen könyvét, amit egy sírástótól csent el a fivére temetésén. A nevelőapja segítségével játszi könnyedséggel megtanul olvasni, és az új szavakat a pince falára festik.
Nem szeretném az egész történetet elmesélni, de ti is gondolom sejtitek, hogy Liesel titokban egyre több könyvhöz jut.
A film egyik fontos jelenete
A modern korokban is történtek könyvégetések, ezek közül az egyik legismertebb a náci könyvégetés, amely Joseph Goebbels parancsára történt, és ezen könyvégetés során közel 20–25 ezer könyvet pusztítottak el. Ezen kívül még számos könyvégetés történt ebben a korban.
A meseszerű látványvilág valamint a nagyszerű zene visszarepít minket a háború idejébe és valóban abban a német kisvárosban érezhetjük magunkat.
A színészi alakítás nagyszerű annak ellenére, hogy ausztrál színészek játszanak.
Mindenféleképp ajánlom a filmet, a gyönyörű képi világ a hangulat és a történet miatt.
