Kristin Newman az Így jártam anyátokkal sorozat egyik forgatókönyv írója életrajzi regényében meséli el élete meghatározó 11 évét. Ez a 11 év sok utazással, ismerkedéssel, bulizással, szerelmemmel telt, míg meg nem állapodott egy olyan férfi mellett, akiről sose gondolta volna, hogy élete párja lehet.
A családalapítás és az unalmasnak vélt hétköznapok elöl a menekülést Kristin számára az utazások jelentették, sokszor egyedül indult útnak. Sokkal kevesebb olyan nő van a világon, aki egyedül neki mer vágni az ismeretlennek, idegen országokba utazik egymagában, mint aki megteszi. Egyesek az ismeretlentől való félelem, az egyedül lét miatt nem mernek belevágni ilyesfajta utazásba, mások szimplán nem szeretnek egyedül utazni. Európán belül nekem sem lenne akadály egymagamban útra kelni, de a Távol-Keleti, Afrikai és Dél-Amerikai országok már más tészta. Irigykedek kissé, hogy mennyi helyet be tudott járni, milyen sok kultúrát, embert ismerhetett meg.
Míg barátnői, rokonai és ismerősei sorra házasodtak, gyerekeket szültek vagy éppen elváltak, Kristin körbeutazta a Földet, barátokat szerzett, egy-két éjszakás vagy hetes kalandokba bonyolódott. Néha úgy érezte megtalálta azt a szerelemet, amiért a szabadságát is feladná. Végül rájött, hogy ez még sem az volt, majd jön másik. Az utazásoknak a célja a menekülés, a szórakozás mellett önmaga megtalálása is volt. A könyvben nem csak szexuális kalandjait meséli el, van bőven, hanem bemutatja azt az országot, várost, helyi kultúrát is, ahol éppen van. Megismerhetjük Argentína több városát és a vidéket, Moszkvát, Párizst, Rio de Janeirot, Jeruzsálemet, Patagóniát.
Humoros és ironikus egyben. Szinte letehetetlen, ha tehettem volna egy nap alatt elolvasom és kezdem elölről, hogy másodjára a részletekben jobban elmerüljek. Nem tartja a szingliséget feltétlenül rossz dolognak, nem foglalkozik azzal, hogy hány éves. Természetesen időnként ő is elgondolkodik azon lesz-e valamikor tartós kapcsolata, családja, gyerekei. Ennek ellenére próbálja megélni az életet, úgy, ahogy tőle telik.
Remek, vicces, időnként talányos címet ad a fejezeteknek, amelyek többnyire előrevetítik mire számíthatunk a következőkben. A könyv borítója nekem nagyon teszik. Ha valaki alaposabban megnézi rájön, hogy valójában a cím folytatása.
Bátran ajánlom mindenkinek, akinek nincs lehetőség utazásra ilyen vagy olyan okok miatt; aki még nem mert neki indulni, hátha erőt merít Kristin történeteiből. Jó lenne, ha többen meg tudnák élni a szingli létet, az évek múlását, olyan módon, mint Kristin Newman, bízva a jövőben, de a mának élve.