Sokat töprengtem és gondolkoztam mielőtt kézbe vettem Cheryl Strayed könyvét. Attól féltem, hogy nem olyan lesz, mint amilyennek elképzeltem a film alapján. Már olvastam útikönyveket és önéletrajzokat, de nem igazán jött be egyik sem. Hiába voltak képek a leírásokhoz nem tudtam odaképzelni magam a helyszínre. Az életrajzok pedig nagyon tárgyilagosak és szárazak voltak, időnként belezavarodtam ki kinek a rokona. Végül pár hete rászántam magam a könyv elolvasására, többek között azért is, mert ezt választottam a Könyvkihívás 2017 egy a vadonban játszódó könyv pontjához.
Általában előbb olvasom a könyvet és utána nézem meg a filmet. Most fordítva történt, de nem bántam meg. A könyv pont olyan volt az elejétől kezdve, mint reméltem. Ott voltam végig Cheryl-lel a Pacifikus Túraösvényen és élete korábbi szakaszában. Nem számított, hogy már láttam a filmet magával ragadott, bekebelezett és nem engedett el, amíg végig nem mentünk együtt az úton. Legszívesebben fogtam volna a bakancsomat, és neki állok legyalogolni a Kék túra útvonalat az Őrségtől egészen a Zemplénig. Már a film nézésekor is volt ilyen késztetésem. Megnéztem a szakaszokat, a távolságokat, a helyszíneket. Magamban már elterveztem az egész utat. Sajnos egyelőre nincs senki, aki elkísérne.
A Pacifikus Túraösvény a világ egyik leghosszabb egybefüggő- és Észak-Amerika egyik legrégibb túraútvonala, amely a Mexikói határtól Kanadáig tart, három államot szel át 4265 km-en keresztül. A túra alatt a sivatagi perzselő forróságból a Sierra Nevada hegységen át – ahol júniusban, júliusban is problémát jelenthet a hó- jutunk el Brit Kolumbiába. Nem könnyű teljesíteni, eddig csupán 3346 embernek sikerült végig menni az egész ösvényen. Túlélő túrának, zarándokútnak, teljesítmény túrának is szokták hívni, ki miért indul el rajta.
Cheryl Strayed azért kelt útra, mert azt remélte az út során visszatalál önmagához. Újra az a nő legyen, aki édesanyja betegsége és halála előtt volt. Élete széthullott darabkáit próbálta összerakni, megbocsátani önmagának a mások és saját maga ellen elkövetett bűneiért. Hosszú, embert próbáló útra indult csekély felkészültséggel. A könyvben többször is elmondj, hogy igazán nem készült fel a túrára, azon kívül, hogy sok mindent összevásárolt, amit szükségesnek gondolt. Nem olvasott utána a túrázásnak, a túra útvonalnak, mások beszámolóit sem böngészte át, hasznos információk után. Azt mondják tapasztalt útján tanul az ember, hát Cheryl nagyon sokat tanult a hosszú út során.
Egy kósza ötletből szép lassan egy terv bontakozott ki. Megszakítások nélkül, egy magában végig menni a Pacifikus Túraösvényen. Így is vágott neki, végül a Sierra Nevada hegységeiben lehullott hó miatt többször is meg kellett szakítani útját, hol egyedül tette meg a kerülőt, hol társakkal. Több barátságot is kötött az út során, sokan voltak a segítségére. Azonban még így is hatalmas bátorság és erő kellett, ahhoz, hogy nőként egyedül vágjon neki a vadonnak. Az út elején még ő maga sem tudta, hogy ez az erő benne van. A bátorságról már nem is beszélve. Óriási szerencséje volt, hogy mind végig szinte csak kedves, emberséges, segítőkész emberekkel találkozott. Bármi történhetett volna vele a vadon egy szál magában. Nem csak az emberi tényezőkre gondolok, hanem az állatokra is. Egy megriadt állat bármire képes lehet, legyen szó ragadozóról vagy növényevőről. Bármennyire is szeretnék egyszer egy ilyen túrát végig csinálni, nem mernék egyedül neki vágni, még akkor sem, ha olyan mélyre jutottam volna, mint Cheryl Strayed.
Az útja során végül is eljutott oda, ahova indult lelkileg és földrajzilag egyaránt. Számára megváltás volt és önmaga megismerése. Rádöbbent, hogy több akaraterő, elszántság, találékonyság van benne, mint gondolta volna. Csodálom az elszántságát, a bátorságát, az emberekbe vetett hitét, a kitartását, ami akkor sem hagyta cserben, amikor már fel akarta adni a túrát és hazamenni. Szeretnék hasonlítani Cheryl Strayedre. Szeretném, azt hinni, hogy bennem is lesz akkora kitartás és élni akarás, ha hasonló helyzetbe kerülök.
