Magamfajta amatőr gasztroangyalnak (Borbás Marcsi most valószínűleg fakanalába dőlt, és valami testesebb vörösbor után nyúl, enyhíteni a traumát…) kezébe került egy könyv a Magyar Konyha főszerkesztőjének, Vinkó Józsefnek tollából. Nem szakácskönyv, annál sokkal több: történelem, gasztronómia, irodalom, művészet egyben, hiszen nem receptválogatást tartalmaz, hanem irodalmi remekléseket az evéssel, az étvággyal és a kulináris élvezetek nyújtotta örömökkel kapcsolatosan. Ínycsiklandó történek, főszereplői ínyencek, séfek, kofák, pincérek, haspókok, írók, színészek, művészek: mindenki, akit a tűzhely lángja megcsapott.
Werkfilm, avagy mire gondolt a’ zíró: „Végy egy ételnevet, tisztítsd meg a rárakodott előítéletektől, fűszerezd kultúrtörténettel, némi iróniával, főzd puhára, tálald közérthetően, de úgy, hogy sava-borsa megmaradjon, sőt meglepetést is okozzon.”
Mikor ettünk először „paprikás tsirké”-t? Miben sántikál Görhöny uram és Haluska koma?
Milyen ital a maflás? Miért hívják a derelyét barátfülének? Csípős-e Kádár kolbásza? Van-e élet leves nélkül? Mennyire szerette a Rákóczi túróst a fejedelem? A karácsonyi bejgli (bájgli avagy pejgli) hungarikum, amit le akartunk védeni, de végül ezt is elbaltáztuk… Kiderül, miért kell Dezsőnek meghalnia, és hogy a birkapörkölt szerelem kérdése. Étel, amiről az erdélyiek mit sem tudnak: székelykáposzta. Miért lett rántott hús alakú az ország? Ezek bizony húsbavágó kérdések.
Többek között benézhetünk Einstein konyhájába, megtudhatjuk, mivel etette a bestiát Laborfalvi Róza, mi az igazi fekete leves. Újházi Edéről kiderül (aki felejthető színészművészetét a pesti éjszakában kompenzálta hajnalig) nem csak húslevest neveztek el, hanem egy kijózanító fröccsöt is. „Csillagokat iszom!”- mondta Dom Pérignon, vajon mennyi pezsgőt kell innunk, hogy ezt a történetet komolyan vegyük? …És egy személyes kedvenc: milyen galibát okoz a bableves a Nemzeti Csülökpárt, a Körömpárt és a Kolbászszövetség között, arról már nem is szólva Páros Kolbász Fórum miként vélekedik erről. (Egy kis politikai valóság-só…)
Persze legbölcsebb, ha nem akarunk mindig minden részletet kideríteni. Otto von Bismarck vaskancellár is figyelmeztetett: „Minél kevesebbet tud a nép arról, hogyan készül a kolbász meg a törvény, annál nyugodtabban alszik.”
Az igényes kivitelű, szép tipográfiájú, jó papíron kiadott könyvben (manapság oly kevés ilyen jelenik meg, a profit mindent legyőzni látszik…) szereplő illusztrációk döntő többsége eredeti metszetekről készült, a kötetet több oldalas bibliográfia és filmográfia zárja.
Szellem a fazékból derűsen szórakoztató és olvasmányosan tanító, mint az étel és irodalom fonott kalácsa. Jó, sőt nagyon jó. Bort és ételt szeretőknek kötelező olvasmány. A kiadvány digitális formában is megjelent, ilyentájt mégis inkább vegyük kézbe a papíralapút és az adventi koszorú gyertyafényénél egy-két jó pohár vörösbor mellett olvassunk fel belőle részleteket kedvesünknek, hogy egy csipet derűvel fűszerezzük karácsonyi várakozásunkat…
Borisza Petrosz
