A címer Gombos  a családunk sokszínűségét (főleg a különféle nemzetiségekhez és tájegységekhez kötődő felmenőket) szeretné jelképezni, illetve az alapértékeket, amelyek szerint élünk.

Címerünkben az erdőkertesi gyökereket és a hivatásainkat próbáltuk megjeleníteni. 🙂

GÖDÖLLŐI  LEGENDÁK

VAN-E  ALAGÚT A KASTÉLY ALATT?

  Amikor gróf Grassalkovich Antal gödöllői kastélyát építeni kezdte, még mindenkinek élénken élt az emlékezetében a 150 éves török uralom. A gróf ezért úgy rendelkezett, hogy kastélyát vész esetén három alagúton keresztül is el lehessen hagyni. Olyan széles, boltíves alagutat építtetett a kastély pincéjéből a mai vasútállomás irányába, hogy egy lovas hintóval is kényelmesen el lehetett férni benne. A másik alagút nyugati irányba, a Kálvária felé indult, a harmadik pedig Észak felé, Máriabesnyőre.

         Ámde az az alagút, ami kifele vezet a kastélyból, abba bizony befele is lehet jönni! Rájöttek erre a gödöllőiek is, és amikor a gróf az ország ügyes-bajos dolgai miatt kastélyától távol tartózkodott, be-belopóztak a kastélyba, hogy meglátogassák az uraság nevezetes sörpincéjét! Grassalkovich sörfőzdéjének zamatos nedűje lassacskán elkezdett apadozni… A csalafintaságra persze fény derült, és a gróf nagy haragra gerjedt. Az alagutak kijáratait ezért szépen betömettette, a sörpince ajtajára pedig jó nagy lakatot tetetett. Ezért nem lehet ma már földalatti alagúton a kastélyba érkezni!

---

HOVÁ TŰNT A HATTYÚS-TÓ?

Grassalkovich III. Antal felesége, Esterházy Leopoldina, szépséges, romantikus angol kertet álmodott a kastély köré. Az épület előtt a Rákos-patak vizének felduzzasztásával gyönyörű Hattyús-tavat alakíttatott ki. A vízen méltóságteljesen úszkáltak a fehér madarak, vagy éppen a hattyúházikókban pihentek.

         Így volt ez hosszú évtizedeken keresztül, de közben a kastély többször gazdát cserélt. Amikor már a királyi pár lakott a cifra épületben, egy napon nagy ijedelmet okozott a kis Mária Valéria felséges szüleinek. A gödöllői királykisasszony nevelőnőjével épp a tóparton sétálgatott és a hattyúkat etette, amikor kedvenc babája belepottyant a tóba, és kis híján ő maga is majdnem utána esett! Valéria keservesen sírt, mivel ezt a babát még szadai dajkájától, Orbán Rózitól kapta!

         A kis királylány bánata másod- és harmadnapon sem hagyott alább. Ezért Őfelsége a király úgy döntött, hogy a tóból a vizet ki kell meregetni! Nem volt mit tenni, a parancsot végre kellett hajtani. A vizet leeresztették, a babát megtalálták, így Valéria megvigasztalódott. Hogy soha többé ne okozhasson ekkora ijedelmet, a tavat betömettették. Ezért nincs ma már a kastély előtt Hattyús-tó