KT családfa

ANTAL TALLÉR

Tallérunk megalkotását több gondolat ötvözése inspirálta.

A sós sütemény, amely borkorcsolyaként vagy sörkorcsolyaként is megállja a helyét, rendkívül egyszerűen és viszonylag gyorsan elkészíthető. Mi kicsit sokat pepecseltünk vele, mert az „Antal tallér” feliratot egy jégkrémes pálcika segítségével írtuk bele. Ha valamilyen mintaformát állítanánk elő hozzá, valószínűleg a felirat készítése is lerövidíthető lenne.

A sütemény megjelenését egyedivé és különlegessé a felirat teszi, de ez nem kötelező elem, mert a sütemény felirat nélkül is nagyon finom.

Hozzávalói szinte minden egykori gödöllői portán is rendelkezésre álltak. A mi változatunk füstölt kecskesajttal készült, amely markánssá, erőssé teszi a sütemény ízét, de akár füstölt vagy sima tehénsajttal is elkészíthető és így is igen ízletes.

A sütemény elnevezése Gödöllő egykori gazdag főurára, I. Grassalkovich Antalra utal. Az aranysárga „tallérocska” mintha a főúr kincsesládájából gurult volna asztalunkra, csakhogy ez nem pénztárcánkat hizlalja, hanem ízlelőbimbóinkat örvendezteti meg.

Bizton állíthatjuk, hogy a gyermekeknek is nagy örömet okozhatunk vele, mert 10 éves kisfiunk is elégedetten nyilatkozott róla, miszerint „sokkal-sokkal jobb, mint a bolti chips”.

Összefoglalva: süteményünk elkészítése gyors, nagyon finom és ízében, megjelenésében is „gödöllői”.

A RECEPT:

Hozzávalók:

• 10 dkg vaj
• 20 dkg finomliszt
• 15 dkg füstölt, reszelt kecskesajt
• 1 kávéskanál só
• néhány evőkanál tejszín

 

Elkészítés:

A lisztet és a vajat egy tálban finomra összemorzsoljuk. Hozzáadjuk a reszelt sajtot és a sót, valamint annyi tejszínt, hogy kemény, de jól nyújtható tésztát kapjunk. Jól meggyúrjuk. Pihentetni nem kell. A tésztagolyót nyújtódeszkán körülbelül 1,5-2 milliméteres vastagságú lappá nyújtjuk.

Most következik a pogácsa-szaggatóval történő kiszúrás, valamint a bevezetőben említett feliratozás, de ez nem kötelező. A felirat ugyanis a süti ízén semmit sem változtat, de csinosabbá teszi. Mi 5 centiméteres kiszúrót alkalmaztunk. Az elkészült tésztakorongokat sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk

A sütési hőmérséklet 175 fok, a sütési idő minimum 20 perc. Érdemes félidőben a sütőbe betekinteni, ugyanis tapasztalat, hogy a sütők hátsó régióiban hamarabb pirulnak a sütik. Ilyenkor fordítsuk meg a tepsit. Ha valamelyik korong felpúposodik, akkor a dudort fogpiszkálóval kiszúrhatjuk, és egy lapos eszközzel pl. egy tortalapáttal lelapíthatjuk.

Ha már szép arany-barnák a sütijeink, akkor vegyük ki őket a sütőből, és hagyjuk kicsit hűlni őket, mielőtt az illatfelhőtől megrészegülve nekiesnénk…

 

Jó étvágyat!

 

Címer_indokok

Pap Miska betyár elfogásának legendája

Gödöllő híres-hírhedt betyárjáról, Pap Miskáról nevén kívül nem sokat őriz az írott történelem. Azok is régen elporladtak már, akik elmondhatnák, hogy ki is volt ez a szép emlékű zsivány. Ahhoz, hogy életébe egy kicsit betekinthessünk, alaposan bele kell kapaszkodnunk képzeletünk szárnyába.

Talán a szabadságharc küzdelmeibe belefáradt, megkeseredett nincstelen parasztlegény lehetett, aki jobb híján vagy éppen csak szórakozásból rabolgatásra, fosztogatásra adta a fejét. Persze csak csínján! Elsősorban nem a saját fajtáját tette még szegényebbé, nem attól vett el, akinek már úgysem volt, hanem inkább a gazdag urak, bárók, grófok földjeit, kastélyait fosztogatta. Bizonyára nem vetette meg a díszes hintók cifra utasainak egy-egy gyűrűvel, erszénnyel történő megrövidítését sem. A bűnös rablásokat többnyire napokig tartó tivornyázás és osztozkodás követte valamelyik környékbeli kurta kocsmában vagy csárdában.

Kemény férfi szíve csak akkor lágyult el, ha kedvesére, az ő Juliskájára, a babati kecskepásztor lányára gondolt. Juliska sorra járta az Aranyos patak menti réteket, mindig arra ment, amerre a legjobb füvet találták kecskéi. De még többször arra, ahová a szíve húzta, egy magas domb alján megbúvó gémeskúthoz. Mert akkoriban a mostani forrás helyén gémeskút állt és mindig ott találkozott a két szerelmes. Juliska a gémeskút gémjének felemelésével és arra egy hímzett kendő feltűzésével jelezte a messziről figyelő Miskának, hogy nincsenek zsandárok a közelben, siessen hozzá gyorsan.

A szép szerelem és a betyárélet azonban egyszer csak megszakadt. Áruló bandatag volt a vétkes, akinek egyszer kevesebb jutott az osztozkodásnál és lelkét sötét irigység szállta meg Miska szépséges mátkája miatt. Alattomosan megleste a szerelmespárt, kifigyelte a titkos jeleket és azonmód jelentkezett a zsandárok parancsnokánál a piszkos tervével. Már csak a megfelelő alkalomra kellett várni. Egyszer csak Miska messziről látta emelkedni a kút gémjét és látta a kendőt lobogni a babati szélben. Lova patkóinak dobogását szívzakatolása százszorosan múlta felül, amint a kút irányába vágtatott. De már nem volt ideje megállni, nem tudott visszafordulni. Szép szerelme karjai helyett zsandárok bilincsei várták. Pap Miskát soha többé nem látták a gödöllői erdőkben és azóta senki nem is hallott róla.

Kedves Olvasó! Kedves Kiránduló!

Azon a helyen, ahol a szerelmesek találkoztak és ahol egykor a gémeskút állt, most egy forrás található. A Pap Miska-kút.

Érdemes megpihenni az árnyat adó hatalmas fák alatt és a hűs forrásvizet kortyolgatva elmerenghetünk a táblára írt néven:

Pap Miska. Ki volt ő, hogyan élt?

Érdemes szabadjára engedni a képzeletet – talán a Te gondolataid másfelé szállnak majd, mint a mieink.

Talán a Te történetednek nem lesz ilyen szomorú vége. Talán…

---

A Filagória legendája

Gödöllő történetének első fénykora akkor vette kezdetét, amikor a XVIII. századi Magyarország egyik legnagyobb főura, Grassalkovich Antal úgy határozott, hogy birtokainak központjává a települést teszi meg. 1741-ben kezdték el a barokk kastély építését. A munkálatokat időnként maga a gróf is felügyelte, de amikor ideje engedte, vadászszenvedélyének hódolt.

Szívesen járt a tulajdonában lévő környék vadban gazdag erdeibe, ahol kedvére hajthatta a vaddisznót, nyulat, rókát. Egy alkalommal elvetődött a mai Antalhegy környékére, ahol váratlanul egy tekintélyes agancsot viselő szarvas bukkant elé. Méltóságteljesen lépdelt el a gróf előtt, majd hirtelen tovaszökellt. A gróf utána iramodott. Kíséretét hátrahagyva vágtatott a szarvas nyomában, amely egyre feljebb és feljebb kapaszkodott a dombot borító erdőben. Már szinte úgy látszott, hogy a gróf eléri a vadat, amikor tajtékos lovával felért a domb tetejére, de a szarvas hirtelen eltűnt a szeme elől. Fáradtan roskadt le ló és lovasa a dombtetőn.

A gróf csak ekkor nézett jobban körül, hová is jutott a szarvas nyomán. A dombtető zöld rétjéről csodálatos kilátás nyílt éppen épülő kastélyára és a környékre. Kedvtelve gyönyörködött a pompás látványban és olyan kellemesen kipihente magát, hogy elhatározta, filagóriát építtet e helyen. Így is tett, és amikor a környező  erdőket járta, ezután is többször megpihent a kis építményben, amelyet később Grassalkovich-kilátónak vagy Grassalkovich-pihenőnek is neveztek.

---

A gödöllői mászófa legendája

Tudni szeretnéd, miért fekszik a zeneiskola melletti zöld juhar a földön? Mi történt a fával, vajon mi billentette ki egyensúlyából ezt a tekintélyes faóriást?

A közelben lévő zeneiskola növendékei mindig szorgalmasan gyakoroltak az órákon – volt, aki arról álmodott, hogy híres muzsikus lesz és volt, aki egyszerűen csak azért, mert kedvét és örömét lelte a muzsikálásban. A gyerekek eleinte bizonytalan mozdulatai nyomán egyre kellemesebb dallamok formálódtak, amelyek aztán kikúsztak a nyitott ablakokon és a szél szárnyán messzire eljutottak.

A muzsikát a környék énekesmadarai lenyűgözve hallgatták, miközben megpihentek a közelben álló hatalmas juhar ágain. Az öreg sokat látott és tapasztalt faóriást sem hagyta érintetlenül a zeneszó – szinte lebilincselte a muzsika varázsa. Közben ágait nyújtogatta, hogy még jobban hallja a fel-felcsendülő dallamokat – mintha lábujjhegyre állt volna, csakhogy minél tökéletesebben részesülhessen a szavak nélküli üzenetből. Egyre csak nyújtózkodott, csak pipiskedett, míg egyszer csak elvesztette az egyensúlyát. Eldőlt, de nem tört derékba, nem fordult ki a földből, csak egyensúlyát vesztve méltóságteljesen elfeküdt a földön. Azóta a földön fekve fülel és várja, mikor csendül fel a muzsika a zeneiskola termeiben.

---

Babatpuszta legendája

A ma Gödöllőhöz tartozó Babat nem volt mindig ilyen kihalt környék. Az Árpád-korban virágzó település terült el a mai szántóföldek helyén. Központjában emelkedett egy templom, amelynek építése a múlt ködébe veszett és senki sem emlékezett rá, hogy került oda, bár a régi öregek azt beszélték, hogy már Szent István királyunk uralkodása idejében is templom magasodott ott.

A falu csendesen bújt meg a dombok között, lakói békésen éltek, földet műveltek, állatokat tartottak. Bár vendégszerető népek voltak, utazó ritkán vetődött arra – a dombok jótékonyan őrizték a béke e parányi szigetét a középkor viharai közepette. A lakók az időnként idevetődő utazóktól hallottak ezt-azt a körülöttük lévő világról, távolban dúló véres háborúkról, népes városokról, de boldog elégedettségüket ez nem zavarta. Senki nem vágyott el innen, senkit nem érdekelt a távoli világ zaja.

A falu szélén élt egy özvegyasszony, akinek volt egy fia. A fiú rettenetesen kíváncsi természetű volt, minden érdekelte: a természet apró rezdülései, a régi öregek meséi. Szívesen hallgatta az édesanyjához időnként be-bekopogtató, szállást kérő idegenek történeteit is. Az Úr 1241. esztendejében történt, hogy egy messziről jött utazó szállt meg náluk, aki örült, hogy jó sorsa a dombok között megbúvó kis településre vezette. Este a szelíden pislákoló tűz fénye mellett mesélt a fiúnak és az anyjának egy kelet felől érkezett hatalmas seregről, amelynek díszesen öltözött, vérszomjas, kegyetlen harcosai rendületlenül törnek előre Magyarország felé és előcsapataik már a közelben portyáznak. Messzi vidék harcosai, kutyafejű tatároknak nevezik őket, valami különös, ismeretlen nyelvet beszélnek és kinézetük is más, mint az eddig ismert embereké.

A fiú tátott szájjal hallgatta az idegent és sóvár kíváncsiság ébredt benne. Nem érdekelte az édesanyja és az idegen intelme, látni akarta e különös jövevényeket, e rettentő sereg harcosait. Kíváncsisága erősebb volt a félelemnél, amely másoknak – akik már ismerték a mongol horda erejét és kegyetlenségét – vasmarokkal szorította össze a szívét. Lóra pattant és kilovagolt a biztonságot adó dombok rejtekéből. Nem kellett nagy utat megtennie a sík vidéken. Hamarosan egy lángoló településre lett figyelmes, amit a tatárok előőrse éppen akkor rombolt le. A rombolás és pusztítás láttán kapott észbe és döbbent rá, hogy óvatlan kíváncsisága milyen rettenetes veszélybe sodorta – a harcosok ugyanis meglátták és üldözőbe vették a magányos lovast. Hiába száguldott lovával a dombok ölelése felé, a harcosok gyorslábú ménjei állandóan a nyomában voltak. Őt követve akadt a mongolok előőrse a dombok között megbúvó településre, amelyet aztán felgyújtottak, takaros házait porig rombolták, lakóit megölték.

A kis Árpád-kori templomból csak üszkös romok maradtak, de az idő múlásával később azok is elenyésztek. A környék elnéptelenedett, új falut később nem építettek, a templomot sem építették újjá. A későbbi korok térképei még jelölték a hajdani kis templom helyét, az egykor virágzó településre és lakóira azonban csak a szántás közben kiforduló csontok, cseréptöredékek, régi érmék emlékeztettek.

 

Kedves Olvasó!

Csapatunk – Gödöllő természetrajzát, történetét, népi szokásait kutatva – arra a következtetésre jutott, hogy a gödöllőiek étkezésében fontos szerepet játszott a kecske, valamint a gomba.

Gizi nénivel készített interjúnkban is elhangzott, hogy ők is tartottak kecskét. Tejét fogyasztották és vitték a piacra.

• ” Gödöllőn nagy hagyománya volt a kecsketartásnak. Úgyszólván minden háznál volt kecske, főleg a tejéért tartották. A négy-hat hetes korában levágott kecskéből húslevest, pörköltet készítettek, de ebben a korában még kirántva is el lehetett készíteni.”
• ” Könnyebb módja volt még a keresetnek mikor jött a tavasz, aztán kijártunk az erdőbe gombát szedni: őszimájus, csipiske, szentgyörgygomba, vargánya. Csomóként egy krajcárért adtuk a piacon. A Gödöllő körüli erdőkben szedett gombát nem csak piacolták, hanem szívesen fogyasztották is az itt élő emberek.”

Forrás: (1) (2) Borszékiné Rétháti Ágnes: Főzőkanalat a lányok kezébe – Gödöllő népi szakácskönyve INTEGRA-PROJEKT kiadó Budapest 1996.

 Kecskehús a mai piaci, kereskedelmi világban nehezen beszerezhető, de gödöllői piacon rendelhető élő és vágott állapotban is. Ám biztosak vagyunk benne, hogy egy kirántott kecskegidaszelet látványa azonnal sajnálatra és sírásra késztetne bármilyen kisgyereket, hiszen ahhoz vagyunk hozzászokva, hogy kiskecskéket állatkertekben, állatfarmokon simogassunk, ne tányéron lássunk. A régebbi világban ezzel nem volt gond. Enni kellett. Éppen ezért gondoltunk egy feldolgozott formára, a kecskesajtra.

Nos: A fenti ismeretekkel felvértezve alkottuk meg ételünket, melynek a

GÖDÖLLŐI GOMBÁS NOKEDLI KECSKESAJTMÁRTÁSSAL

nevet adtuk.

 Hozzávalók:

A nokedlihez:

35 dkg finomliszt, 2 tojás, 1 teáskanál só, kb. 3 dl víz

A pirított gombához:

1 kg csiperke gomba, 1 nagy fej apróra vágott vöröshagyma, 3 dkg vaj, ízlés szerint só, bors, 1 kis csokor petrezselyemzöld

A kecskesajt mártáshoz:

15 dkg friss, finomra reszelt kecskesajt, 2 dl főzőtejszín, diónyi vaj, 1 teáskanál finomliszt, ízlés szerinti só, őrölt bors

Elkészítés:

Megtisztítjuk, megmossuk a gombát majd egyenletes, fél centi vastag szeletekre vágjuk. A vajat megolvasztjuk egy nagyobb, teflon serpenyőben, hozzáadjuk az apró kockákra vágott vöröshagymát. Amikor a hagyma már üveges, ráöntjük a gombát, sózzuk, borsozzuk ízlés szerint, és fedő nélkül, sűrűn kevergetve pirítani kezdjük. Amikor a gomba összeesett és levet eresztett a serpenyőt félre billentve a gomba levét lekanalazzuk. (Ha nem így tennénk, akkor nem pirított gombát, hanem párolt gombát készítenénk.) A levétől megszabadított gombát sűrűn forgatva addig pirítjuk, amíg halványan barnulni nem kezd. Finomra vágott petrezselyemzölddel megszórjuk. A gomba kész, félretesszük.

Egy kisebb lábasban a vajból és a lisztből világos rántást készítünk. Felengedjük a tejszínnel, beleszórjuk a reszelt kecskesajtot, borsozzuk. Sózni talán nem is kell, hiszen a kecskesajt alapjában sós! A mártást kevergetve éppen csak felforraljuk, addig a sajt is szépen elolvad. Ha túl sűrű lenne, akkor egy kis vízzel hígíthatjuk.

A nokedli alapanyagait egy tálba tesszük, fakanállal alaposan összedolgozzuk. Bő, lobogó, sós vízbe szaggatjuk. Amint feljönnek a galuskák a víz felszínére, szűrővel a gombára szedjük.

A gombát és a nokedlit összeforgatjuk, tányérokra halmozzuk, a mártással meglocsoljuk, petrezselyemzölddel, paradicsom karikákkal díszítjük és tálaljuk.

JÓ ÉTVÁGYAT!